Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


miért hagyják elveszni? a tihanyi őslevendulás..

2011.07.13

 Volt szerencsém 5 csodálatos napot tölteni Tihanyban, felkeresni mindent, mi a szemnek és a léleknek szép. Gyerekkoromban voltam már Tihanyban, de a szokásos "kötelező" körúton, Káptalanfüreden lévő táborunkból busszal vittek át minket, hogy "megcsodálhassuk" a Tihanyi Apátságot. Gondolhatják, 10 évesen mennyire érdekelt.. Így most, felnőtt fejjel újra visszamentem erre a csodás félszigetre, ma már persze nem a vattacukorárusokat vettem észre, felnőttem meglátni a szépet. 

Utazásom egyik fő célja az őslevendulás felkeresése volt, hisz ez az egyik kedvenc növényem, sem a lakásból, sem a kertből nem hiányozhat ez a mediterrán félcserje, így mindenhol érezhetem az illatát.
Fel is kerekedtünk megkeresni, előtte csak a neten informálódtam: a tihanyi Csúcs-hegyen található. Elindultunk hát a sárga vonallal jelzett túristaútvonalon, gondoltam egyszerűen megy majd a dolog. Egy kisebb erdei túra, és pókhálókkal való hadakozás, illetve gyíkoktól való ijedezés után kiértünk egy kisebb tisztásra. Végre egy tábla:
 
sam_1392.jpgIgen ám, csakhogy nem kettő, hanem három ösvény van. Na mindegy, ha egyszer a Csúcs-hegyen van, hát akkor arra megyünk.. Újabb túra következett, ez már keményebbnek bizonyult. Nem igazán erre számítottunk: papucsban indultunk útnak, mindössze fél liter ásványvízzel. Már kezdtem elkeseredni, látván, az erdő változatlanul sűrű, itt nem lesz levendulás.. Aztán kiértünk a csúcsra. A panoráma mindenért kárpótolt minket, még soha nem láttam ilyen szépnek a Balatont.. 
 
 
 
 
 
 
csucs-hegy-panorama.jpg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  

arany-moha.jpg

 
 
 
 
 
 
 
Gyönyörködtünk itt egy keveset, megcsodáltuk a vulkanikus kőzeteket is az "arany" mohával fedve, aztán elindultunk vissza.
 
 
 
 
 
 
Visszatérve a szállásunkra, újra kutatni kezdtem a neten: elhatároztam, nem megyek haza, míg nem láttam az őslevendulást. Közben szállásadóinktól is kérdezősködtünk, elmondták, hogy régen még a házuktól is lehetett látni, ahogy lilába borult a domboldal, szüretkor pedig (melyen még a nagymama is részt vett) egész Tihany levendulaillatban úszott, főleg a lepárlásakor. Csodás lehetett..
 
Aztán megtaláltam a "bizonyítékot":
2708_1.jpg
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Így már teljesen egyértelmű volt a dolog: a harmadik, középső ösvényt kell választani. Bár számomra érthetetlen, hogy miért távolították el a levendulást jelző táblát, illetve miért nem pótolják?
Másnap újra útnak indultunk, ezúttal edzőcipőben, több vízzel. Ez a túra már meg sem kottyant a Csúcs-hegyi túra után. Aztán végre a már ismert ösvény a táblával, majd a harmadik ösvényen elindulva alig pár lépés után az erdősnek látszó rész újra kitisztult, és már fellelhető volt egy-két tő levendula. Kicsit beljebb sétálva már látszott a csodás panoráma, a valaha sorok közé ültetett mandulafák "beteges" maradványai, és egy tábla, rövid ismertetővel a levendulásról:

sam_1366.jpg

 

oslev.-balcsi.jpg

 

sam_1369.jpg

 

sam_1381.jpg

 

sam_1379.jpg

Ez a hely maga a paradicsom. Sajnos, mint írtam, elhanyagolt, az eredetileg telepített levendulák nagy része már kipusztult, hisz a hajdani "sorokat" ma már nem lehet kivenni, csak egy-két helyen, a sorok közé telepített mandulafákból pedig már csak egy-két darab lelhető fel, az is beteg, vagy félig  kiszáradt állapotban. És ezek ellenére is újra azt mondom, ez a hely egy csoda. A friss levegő, a balatoni panoráma, a zümmögő méhek és lepkék ezrei, a kabócák lármája, és a levendulák szépsége, valamint illata egyszerre nyűgözi le az embert. Páratlan élmény. És mégis hagyják elveszni..? Ezt nem lenne szabad. Ha újra gondozásba lenne véve ez a terület, embereknek adhatna újra munkát, bevételt, Tihanynak még erősebb túristavonzalmat, és persze megőrizhetnénk ezt a páratlan csodát,  Magyarország Provence-ét...

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.