Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Noé bárkája

2010.11.13

E cikkem egy kicsit önéletrajz jellegűnek tűnhet majd, mégis úgy érzem, le kell írnom az érzéseimet, bele kell vinnem magamat, hátha valakinek "így esik le"..

A környezetvédelem iránti komolyabb érdeklődésem  a 2006-os tűzijátékkal  kezdődött. Előtte is szerettem a természetet, a növényeket, állatokkal mindíg is foglalkoztam, de számomra ez a bizonyos tűzijáték volt a sorsdöntő. Nekem ott "esett le". Biztos mindenki emlékszik erre az augusztus 20.-ára. A tűzijáték kezdete után kb. 1-2 perccel akkora vihar kerekedett, amekkorát én az akkori 26 évemmel még soha nem láttam. (Édesanyám sem a 46 évével) Mindenki fejvesztve menekült, mi épp egy villamosmegállóba. A hirtelen jött hidegtől, és a hirtelen jött sokktól egész testemben remegtem. Édesanyám és nagynéném kétfelől öleltek, de idegen emberek is kapaszkodtak egymásba. Ott álltunk a megállóban kb. 10 percig, várva, hogy csendesedjen. Aztán az az ötletünk támadt,hogy felszállunk a villamosra. 2 megállónyi út megtétele után le kellett szállnunk, mert a kidőlt fák beterítették az egész utat, sem villamossal, sem kocsival nem lehetett továbbmenni. Így hát leszálltunk. Rajtam természetesen csilli-villi strasszos rövidnaci hozzá való toppal, és arany színű extra-magassarkú papucs. Végignéztem magamon, tiszta sár voltam, a sminkem elkenődött, hajam lelapult, kezembe vettem a magassarkú papucsomat, és mezítláb gyalogoltam hazáig. Bennem e kis séta közben változott meg valami. Kinevettem magam a magassarkúm miatt, a becsavart hajam miatt, és rájöttem, ez nem a valóság. Nem attól vagyok valaki, hogy a magassarkúmban végigtipegek a plázában, vagy attól, hogy reggel 2 órával korábban kelek, hogy megfeleljen a hajam és a sminkem. (nem félreértendő, a mai napig igényesnek tartom magam, csak helyére kerültek bennem a dolgok..) És elkezdődött az "átváltozásom". Talán ráébredtem, hogy a természetet tisztelni kell. Először csak kicsiben kezdtem. Szelektíven gyűjtöttem a hulladékot, kicseréltem az összes izzót energiatakarékosra, odafigyeltem, hogy ne égessem feleslegesen a lámpát, ne folyassam a vizet, stb.. Aztán kezdtem odafigyelni a kocsikázásra is. Megszerveztem az utamat, hogy ne használjam feleslegesen az autót. Majd azt vettem észre, hogy ezekkel együtt a gondolkodásmódom is mélységesen megváltozott. Teljesen más dolgok kezdtek érdekelni, mint azelőtt. Régebben úsztam az árral, nem is gondolkoztam rajta, hogy tegyem, vagy ne. Pesti kislány lévén el sem tudtam képzelni, hogy kertes házban éljek, és ne a bevásárlóközpontok és plázák rabja legyek. "Pechemre" vidéki férfival hozott össze az élet, akinek nem tetszett a pesti élet, így elköltöztünk Magyarország "mediterránabb" felére. Sokáig sírdogáltam, hogy vissza akarok költözni. Ma már soha nem tenném. Visszatérve a környezetvédelmi pályafutásomra tovább bonyolódott a dolog. Kezembe akadtak a 2012-es "világvégével" kapcsolatos könyvek. Mint már írtam előző cikkemben, nem vagyok egy babonás fajta, nem foglalkoztattak soha a világvége elméletek. De e felett az évszám felett valahogy nem tudtam elsiklani. És nekiálltam kutatni ezt a témát. Minden irányból. Mindenkinek megvan rá a saját elmélete a maja ciklustól kezdve az ötödik dimenzióba emelkedésig. Én nem spirituálisan gondolok e dátumra, hanem úgy, hogy ez a Föld végső segélykiáltása. Elérkezett az idő, hogy változtassunk gondolkodásunkon. Hogy rájöjjünk, amit most élünk, az illúzió. Életellenes. Nem fenntartható állapot. Ha kizsigereljük a Földet, felélünk minden energiaforrást, kivágunk minden fát és beszennyezünk minden folyót, nem lesz hol élnünk, nem lesz mit ennünk. Ettől először megrémültem, majd rájöttem, cselekednem kell. Páromnak is beszéltem erről a témáról, elkezdtünk előadásokat nézni a globális felmelegedésről, hogy mi történik majd, ha elfogy a  kőolaj, cikkeket kezdtünk olvasni, melyet tudós emberek írtak a környezetszennyezés hatásairól, és "nem létező jövőnkről", és párom intelligens ember lévén felfogta, hogy aggódásom nem egy buta kis hiszti, és ő is megértette, ha élni akarunk, kell magunknak teremtenünk egy saját világot. Arra is ráébredtem, hogy addigi környezetvédelmi tevékenységem már több, mint a semmi, de korántsem elég. Váltottunk natúr kozmetikumokra, teljesen vegyszermentes háztartást vezetek, leszoktam végre a dohányzásról, majd szép lassan a húsevésről is. (sokan nem tudják, mekkora szerepe van a húsevésnek a környezetszennyezésben) Tavasszal és ősszel fákat ültetek, támogatom a környezetvédő egyesületeket. Megfontoltan vásárolok, nem a média sugallata szerint, hanem ép ész szerint. És idén végre eljutottunk odáig, hogy lett egy saját telkünk, rajta egy miniatűr házikóval. Óriási örömmel és lendülettel nekiálltunk dolgozni rajta, a párom passzívházzá alakítja a meglévőt, én a kertet vettem kezelésbe: a pesti kislány ásót-kapát fogott a kezébe! :) Nekiálltam megtanulni, hogy is kéne kinéznie egy veteményesnek, egyáltalán hogy álljak neki. Aztán jött a következő lépés: természetes, hogy itt sem vagyok hajlandó vegyszert használni. Meg kellett tanulnom a biokertészkedést is. Három részre osztottam a kertet, legfelül a gyümölcsfák, alatta a veteményes, alul pedig egy varázslatos mediterrán kert kialakításán dolgozok ("virtuális" barátnőm segítségével) És a nagy lelkesedés és öröm közepette úgy éreztem, itt az idő, hogy "beavassuk" a közeli ismerőseinket is, figyelmeztessük őket, hogy ez a társadalom nem fog sokáig működni, hogy élelmiszerhiánnyal fogunk küszködni a sok egyéb probléma mellett, és nem megy máshogy az életbenmaradás, csak úgy, ha lépnek: kiköltöznek a panelból, (vagy kimennek a kertbe) és nekiállnak a természettel harmóniában élni, és megteremteni maguknak a betevőt. (és természetesen össze kell fognunk) Nos, a vasárnapi ebédből vitafórum lett. Eredmény: sok a kettő ellen --> veszítettünk. Nem hisznek nekünk. Nem változtatnak. Hülyeségnek tartják az egész környezetvédős témát. Mindenre van egy magyarázatuk. Természetesen mi a mai napig ugyanakkora lelkesedéssel dolgozunk a telken,  de sokat gondolkozok azon, mi lesz majd, ha beüt a krakk. És itt már gondolom mindenki megértette, hogy miért is adtam a "Noé bárkája" címet e fejezetnek. (félre ne értsék: nem tartom magam Noénak, egy kiválasztottnak, maximum a kertet tartom bárkának, és a szitu nagyon emlékeztet rá..) Mert mi dolgozunk keményen, míg más nem vesz komolyan. Persze amikor baj lesz, ők lesznek az elsők, akik segítségért jönnek majd, mert nem lesz mit enni. Csakhogy a ház nem akkora, hogy ennyi ember meghúzódjon benne, a kert pedig nem akkora, hogy sok-sok embert eltartson. És kialakul az a helyzet, amikor az ember "ellenségei" lesznek a saját ismerősei. Mert ők eme ismerettségre alapozva elvárják majd a segítségünket, és ezzel esetleg a mi életbemaradási esélyeinket csökkentik. Szóval ilyen gondolatok gyötörnek, hogy nem csak az idegenektől kell majd valahogy megvédeni a sajátunkat. Pedig ha csak egy kicsit is átlátnának ezen az álomvilágon, ha pár hónapra kikapcsolnák végre a TV-t, hogy ne annak a hatása alatt éljenek, mint egy zombi, rájönnének ők is: ez nem a való világ. Most kezdem csak megérteni, mi volt a lényege hajdanán a falvaknak, a cserekereskedelemnek, a várfalaknak, a "natúr" életnek. Pedig mint bebizonyosodik, az volt a valós és élhető világ. Nem a mostani, a madzagon rángatott emberek sokasága. Ez a modern rabszolgatartás szép csomagolásban..

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Még egy szavazat

(Guest, 2011.08.05 11:29)

Tökéletesen egyet értek a leírtakkal. Aki kételkedik, annak ajánlom
"Pratkanis és Aronson - A rábeszélőgép" című könyvét!
Egy kis ízelítő belőle:

http://www.scribd.com/doc/50104882/Pratkanis-es-Aronson-A-rabeszel%C5%91gep

Nem sok, max 200 oldalas.
Ha tetszik, érdemes megvenni:

http://bookline.hu/product/product/home!execute.action?id=41643&type=22&_v=Pratkanis_Aronson_A_rabeszelogep

Törzsgyökeres változást hoz az ember életébe (pozitív irányban)!

Re: Még egy szavazat

(Mezei Zsuzsa, 2012.07.10 09:33)

A könyvet olvastam. Valóban kötelező művé kellene tenni.

Még egy könyv, amit érdemes kézbe venni:

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

2011.08.24

(WhiteWolf, 2011.08.14 12:30)

Jól gondolkodsz. de 1 ember nem váltja meg a világot!
És az emberek tojnak a világra csak akkor kapnának észbe mikor már megtörtént a baj épp ezért én nem veszek fel szemetet azért hogy pár méterrel arrébb a sokszorosát eldobják! Csak késleltetés. Én személy szerint gyűlölöm az embereket mindet 1től1ig nem méltóak az életre tönkre teszik a bolygót. Nem érdemlik azt hogy ezt a bolygót lakják! És sosem fognak megváltozni ha mégis az is csak időszakos lenne az ember csak 1 a sok parazita élőlény közül nem különbözik sem a patkánytól sem a gilisztától.

veled érzek

(aldina, 2011.05.10 13:50)

Ugyanez történik velem mostanában. Senki nem hiszi el, vagy hárítja, nem akar tudni róla. Azt tudom mondani, hogy a fogyasztói társadalom egyfajta drog, amiről nehéz leszokni. És az ijesztgetésre tagadással reagálnak az emberek. Én is most próbálom máshogyan megközelíteni a dolgot. Mi az, amire rá lehet venni a barátokat? Mi az, ami az ő érdekük? Ha házat nem is vesznek, vásároljanak helyi őstermelőtől. Ültessenek gyümölcsfát a parkba. Wekerlén most zajlik egy hasonló mozgalom, Átalakuló Városok néven pedig több európai városban. Érdekelne, mire jutottál azóta. Üdvözlettel: Judit (aldina@freemail.hu)

krenanna@freemail.hu

(Anna, 2010.12.31 10:57)

Hihetetlen,hogy ezeket te írtad!!!!!!!!!!!
Te,aki pár éve az ölembe aludtál a nagypapádnál!Borzasztóan büszke vagyok arra,hogy a rokonod vagyok!Hihetetlen okos vagy!Csak így tovább!!!
Puszi:Anna.